Nagyon úgy tűnik, hogy Kínában csendben elég komoly leszámolások zajlanak a háttérben, miközben a nemzetközi figyelem korábban elsősorban Tajvanra vagy a Washingtonnal fennálló vitára irányult.
A viták azonban már annyira látványosak a felszínen is, hogy nyilvánosság előtt is egyértelműek a híresen titokzatos kínai belpolitika felerősödött háttérharcai.
Az első látványos eltűnés még júniusban volt, amikor Csin Kang kínai külügyminiszter távozását jelentették be egy négyhetes eltűnést követően. A váratlan távozás azért volt különösen gyanús, mert a frissen kinevezett tárcavezetőről az hírlett, hogy Hszi Csin-ping köreiből származik, az ő támogatásával építette eddig a karrierjét. Csin helyére azóta a korábbi külügyminiszter, Vang Ji került vissza.
Rögtön ezt követően aztán a haderőben is kényes személycseréket hajtottak végre, ekkor a Népi Felszabadítási Hadsereg (PLA) Rakétahadseregének vezetőit és egy korábbi helyettest vádolták meg korrupcióval. Li Jücsao és helyettese pozícióját Vang Houpin volt haditengerészeti parancsnokhelyettes kapta meg, a helyettese pedig Hszü Hsziseng, a központi pártbizottság egyik tagja lett.
Sorban a következő Cseng Dongfang, a Népi Felszabadító Hadsereg katonai bíróságának elnöke lett, akinek távoznia kellett.
Legutóbb pedig az egyik legfontosabb kínai tárcavezető, Li Csangfu védelmi miniszter tűnt el, a háttérben ismételten a hűtlen kezelés gyanúja merült fel.
Nem bizonyos, hogy az elkülönülő esetek összefüggenek, viszont gyanús, hogy mennyire a haderő körülre korlátozódnak a letartóztatások.
Fontos azonban leszögezni, hogy a kínai belpolitikai életben nem teljesen idegenek az ehhez hasonló események. A politikai erőviszonyok gyakran változnak, a vezetőknek – különösen egy újnak – meg kell szilárdítaniuk a hatalmukat, ez pedig gyakran azzal jár, hogy a más hatalmi csoportosuláshoz túlzottan lojálisnak gondolt embereket el kell távolítani a hatalomból.
Ezek arra szolgálnak, hogy az esetleges belső ellenzéket letörjék, illetve, hogy a saját embereiket a megfelelő pozícióiba ültessék.
Ezen kívül a különböző érdekcsoportok egymással is állandóan harcolnak a nagyobb befolyás megszerzéséért, ezért felértékelődnek az olyan háttéremberek, akik ismeretlennek számítanak a külvilág számára, de a belső folyamatokat igyekeznek kordában tartani. Ilyen például Csang Töcsiang is:
A hadsereg meg a párt
Hszi Csin-ping és a Kínai Kommunista Párt (KKP) eddig kifejezetten nagy autonómiát biztosított a haderőnek. Ez biztosítja a kényes erőegyensúlyt az országban, viszont a felügyelet hiánya lehetőséget ad a korrupció elterjedésének. Nem számítanak szokatlannak a pénzügyi visszaélések Kínában, viszont a geopolitikai szerepköre miatt a vezetés különösen kényes a haderő körüli korrupcióra. A hasonló problémák azt is eredményezik, hogy a pártpolitikai vezetés nem bízik meg a seregben és igyekszik a gyanús ügyletekre hivatkozva egyre jobban a KKP felügyelete alá helyezni.
A kínai elnök elődeinél több figyelmet szentelt a seregnek, több ellenőrzést tartott, és értekezéseket adott ki. Hszi Csin-ping a 2013-as beiktatása után szinte azonnal a haderő felé fordította a tekintetét. Akkor számos magas rangú vezetőnek kellett távoznia, többeket korrupcióra hivatkozva letartóztattak. Gyakran hangzik el ezzel kapcsolatban, hogy sok esetben inkább a politikai szempontok érvényesültek. A nagy hullám során 2013 és 2016 között legalább 45 vezető katonatisztet távolítottak el, illetve nyugalmaztak. Az elnök továbbá szeret beleszólni a személyi kérdésekbe a PLA-nál, egészen a vezérőrnagyi szintig tőle függenek a kinevezések. Pont ezek miatt feltételezték azt, hogy a korábbi törekvések sikeresek voltak, és a vezérkar összetétele megfelel a kínai elnök igényeinek.
Ez egyben azt is jelentheti, hogy Hszi Csin-ping hatalma megrendült, mivel a korábban lojálisnak gondolt személyeket is el kell távolítani. Ráadásul megkérdőjelezi az elnök döntéseinek jogosságát is.
A haderő eddigi nagyfokú szabadságát az 1980-as években érte el, azt megelőzően még az ország vezetésében is jelentős részt vállaltak. Mao Ce-tung Kínájában a hadsereg vezető tisztjei a párt vezetésében is pozíciót kaptak. Teng Hsziao-ping, az ország reformer politikusa azonban ezt a gyakorlatot ellenezte, ő szétválasztotta a hadsereget és a politikát. A PLA vezetői azért cserébe, hogy visszaléptek Kína irányításától, nagyfokú autonómiát kaptak. Ez egy alku volt, aminek az a lényege, hogy a párt szabad kezet ad a haderőnek, cserébe a védelmi erők elismeri a KKP uralmát. Teng még azt is megengedte a PLA-nak, hogy a gazdasági életben kezdjen tevékenykedni, cégeket alapítsanak. Ezek az üzleti birodalmak később aztán okoztak súrlódásokat a politikai és a katonai elit között. Bár Hszi szigorított valamelyest ezen a szemléleten, alapvetően nem rúgta fel a kényes egyensúlyt.
A PLA továbbra is önmagát ellenőrizhette belülről, bár Hszi Csin-ping rendre a hatékonyabb működésre szólította fel a sereget.
Szakértők szerint az elnök elsősorban azért nem változtatott a nagyfokú autonómián, mivel a hadsereg átalakításához szüksége volt annak támogatására. Beiktatását követőn pedig reformok sora kezdődött a kínai haderőnél: jelentős létszámcsökkentés, a belső szerkezet eltolása a szárazföldi erők kárára. A jelentős változtatásokat úgy sikerült elfogadtatnia az elnöknek, hogy a távozó vezetőknek olyan pozíciókat biztosított, amelyekkel megmaradt a hatalmuk az ország életében.
Hszi Csin-ping elnöklése idején a kínai haderő pénzügyi kerete is jelentősen megnőtt: amÍg 2012-ben még csak 106 milliárd dolláros kerettel rendelkezett, addig 2022-ben már 230 milliárd dollárnyi összeggel bírt.
Ebből az összegből jelentős fejlesztések valósultak meg, emellett viszont a vádak szerint több vezető is alaposan meggazdagodott belőle.
Látványossá váló feszültségek
A kínai belpolitikai viszonyokat nagyon nehéz kutatni, mivel nagyon kevés adat és információ áll rendelkezésre. A legtöbb szakértő a nyilvános események elemzéséből jut kulcsfontosságú információkhoz.
Nemrégiben ünnepi vacsorát adott az elnök a modern Kína megalapításának emlékére. Az eseményről azonban több katonai vezető hiányzott, ami rámutathat a belső feszültségre a politikai és a katonai elit között Pekingben. A Kínai Népköztársaság megalapításának 74. évfordulójára tartott összejövetel megelőzi a kínai Holdfesztivált, amikor a kínai családok a több ezer éves hagyományoknak hódolva ünneplik az aratásokat.
A kínai elnök vacsorájáról viszont éppen az a Li Csangfu hiányzott, akinek a neve fémjelezte az ország holdkutatási programjának elindítását. Ennek szimbolikus jelentése van, amely jelzi a kínai belpolitikai feszültségeket. Ő az egyik tagja a hétfős Központi Katonai Bizottságnak, ami az ország egyik legfontosabb testülete. Ezen felül egy második generációs vörös, azaz a Kínai Kommunista Párt forradalmi időszakában jelentős pozíciót betöltő emberek gyereke.
Ez a tény, illetve az, hogy Hszi Csang befolyásos katonai vezető pártfogoltja volt, még azt is áthidalta, hogy Li már túl idős volt a védelmi miniszteri pozícióra.
A kora ellenére mégis kinevezték 2023 elején, ami jelzi, hogy az elnök hajlandó volt engedményeket tenni a befolyásos katonai vezetők felé. Ez azonban most megdőlni látszik, mivel Li Csangfu távolmaradása fontos üzenetet közvetít, vélhetően Hszi Csin-ping hozzáállása megváltozott a hadsereggel kapcsolatban.
Elmondások szerint az elnök utasítást adott arra, hogy a hatóságok vizsgálják meg a haderő beszerzéseit 2017-ig visszamenőleg. A védelmi miniszter is ennek lehet az áldozata, ugyanis korábban ő felelt a kínai sereg eszközeinek vásárlásaiért. Azonnal felmerült a korrupció gyanúja. Ez azonban szakértők szerint inkább csak álca, amely mögé bújva a nem kívánatos személyeket el lehet tüntetni az országban.
Grant Newsham volt amerikai diplomata szerint a „korrupció” ma megfelel annak, ami a korai kommunista Kínában az „ellenforradalmi tevékenység” volt.
Az utóbbi időben a sereg végrehajtott olyan műveleteket is, amelyek Peking tudomása nélkül történtek, ez irányíthatta a figyelmet a seregre. Belső források szerint a kínai elnök viszont taktikázik, a saját érdekcsoportjait erősíti a seregben és versenyezteti őket. A lépés a korai császári Kínára jellemző, amikor a főtanácsosokat versenyeztette a vezető.
Miért történik most a nagy purgálás?
A hadsereget körülvevő problémák akkor érik az országot, amikor a gazdasági mutatók miatt is nagy nemzetközi figyelem szegeződik Pekingre. Nem kizárható azonban, hogy a két eset teljesen elkülönül egymástól. Több eshetőség is van, hogy mi állhat a személycserék hátterében, de egyszerre akár több is lehet ezek közül, mivel a teóriák összefüggenek egymással:
- Hatalmi dinamikák: Hszi Csin-ping kínai elnök legfontosabb szempontja, hogy hatalomban maradhasson, ezért ott, ahol ellenzéki körök kialakulását látja, lépnie kell. Az országra jellemző, hogy a korábbi politikai vezetők (ezek többnyire elnökök, vagy a párt első emberei) körül kialakulnak érdekcsoportok, amelyek a nagyobb politikai befolyás megszerzéséért versengenek.
Minden új vezető azonban igyekszik a saját, hozzá lojális körét kialakítani, amelyben megbízhat. Hszi Csin-ping 10 évvel hatalomra kerülését követően is ezt tartja az egyik legfontosabb feladatának.
Mivel az elnök a korábbi ciklusai alatt is számos vezetőt távolított el pozíciójából, ezért nyilvánvaló, hogy a párton belül is sokak szemében ellenkezést vált ki a személye. Az ország első embere vélhetően úgy véli, hogy a legnagyobb veszélyt a haderő jelentheti a hatalmára. Ráadásul az is meglehet, hogy az elmúlt egy évtizedben még a saját emberei is túl nagy hatalmat szereztek, ami bizalomvesztéshez vezetett.
- Alulteljesítő haderő: beszámolók szerint Kínában hiába ért el jelentős eredményeket a haderőfejlesztés, mégsem halad a politikai akaratnak megfelelő ütemben. Ezt tetézi, hogy néhány részleg felkészültsége sem a megfelelő. Ennek ékes bizonyítéka, hogy nemcsak a politikai elitben történnek változások, hanem a haderő egyik legfontosabb részlegénél az újnak számító rakétahadsereg vezetőit is eltávolították.
Sokak szerint a rossz eredmények nagyban köszönhetőek annak, hogy elharapódzott a korrupció a védelmi erőknél, ami akadályozza a modernizációs törekvéseket.
A kínai vezetés fokozta a haderő tevékenységét az elmúlt időben Tajvan körül, szakértők szerint Kína egy inváziót készít elő. A 2022-es ukrajnai orosz invázió azonban elővigyázatosságra intette Pekinget, maximális felkészültséggel kell lépnie egy ilyen támadás esetén, amihez a kulcsfontosságú egységek hibái nem férnek bele.
- Fokozódó nemzetközi helyzet: Kína kezd globális nagyhatalommá válni és egyre inkább felveszi a versenyt a világban eddigi egyedüli hegemón szerepet betöltő Egyesült Államokkal. Az egyre több lehetőség azonban egyre több kihívással is jár, de nem mindennel tud megbirkózni az ország. Kínában az utóbbi évtizedek lendületes gazdasági emelkedését a koronavírus-járvány után belassulás jellemzi. Ez nem azt jelenti, hogy a mutatók negatívba fordultak volna, vagy, hogy a közeljövőben csökkenést jeleznének előre, hanem hogy alacsonyabb számokat produkál a növekedésben Peking, mint az várható volt korábban. Ennek ellenére már többen kongatják a vészharangot, hogy rendszerszintű probléma van az országban.
A kihívásokat mindenesetre a vezetés látványos központosításokkal igyekszik orvosolni. Az elnök a hadseregtől kezdve a gazdasági szereplőkig mindent szeretne az irányítása alatt tartani, ez pedig áldozatokkal jár.
Az elmélet szerint egyszerűen arról van szó, hogy a kihívások kezeléséhez szigorú, központosított irányítást kell megvalósítani, amelyet egyértelműen a KKP fog koordinálni.
Hszi Csin-ping és a KKP lépéseinek azonban bizonyosan messzeható következményei lesznek az országban. Az elnök tisztában lehet azzal, hogy a hatalmas méretű PLA-t hatalmas kiívás lesz rendszabályozni és ellenőrzés alá vonni, ráadásul az emiatt esetlegesen kipattanó botrányok akár politikai bizalmi válságot is előidézhetnek Kínában. Az ilyen lépések emellett a haderő korszerűsítését is akadályozhatják, ami Kína globális törekvéseit lassíthatja. A gyengeség jele pedig egyáltalán nem hiányzik Pekingnek éppen akkor, amikor éleződik a versenyfutás az Egyesült Államokkal.
Címlapkép forrása: Ken Ishii-Pool/Getty Images
